A 19. század végén tartós apályperiódust követően Európa-szerte megélénkült a szocialista munkásmozgalom. Tömegpárttá szélesedtek a szociáldemokrata pártok. 1889. július 14-én Párizsban - a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján - megalakult a II. Internacionálé, amely közvetlen támogatást is adott a magyarországi párt újjászervezéséhez. Egy év alatt a magyarországi munkásmozgalom sokat fejlődött. 1890-ben megérett a helyzet egy forradalmi elhivatottságú és nemzetközi szolidaritást vállaló munkáspártra.

1890. december 7-én és 8-án tartották a Magyarországi Szociáldemokrata Párt első kongresszusát. Az Elvi Nyilatkozat - lényegében az új program - rámutatott, hogy a "munkásnép" jogfosztottságának és nyomorának oka a társadalmi rendszerben rejlik. A szociáldemokrácia végső célját ekként a tőkés társadalmi rend megszüntetésében látta. Célul tûzte ki, hogy a szervezett munkásságot felkészítik "világtörténelmi hivatásának" teljesítésére, nem zárva ki a forradalmi módszerek alkalmazását.

A program szembeszállt a nacionalizmussal, követelte az egyesülési és gyülekezési jogot, a sajtószabadságot és az általános választási jogot, anélkül, hogy "a parlamentarizmus értéke felett csalódásba ejtené magát". Mélyrehatóbb munkásvédő törvényhozást, szabad szakszervezkedést, ingyenes népoktatást és az állandó hadsereg eltörlését követelte. Erényei mellett az új politikai programot hiányosságok is jellemezték.
Nem foglalkozott a különös magyarországi viszonyokból következő feladatokkal, a nemzeti és agrárügyekkel. Ezt a "deficitet" részben az opportunizmus, részben az akkori elméleti fejletlenség idézte elő. Mindkét kérdéskörben a soknemzetiségû Ausztria-Magyarországon többre volt szükség. Ahogy az osztrák szociáldemokraták, úgy az MSZDP vezetése is az újjászervezett mozgalom adott helyzetében a párt egységét és a proletariátus osztályérdekeiért folyó küzdelmet minden más feladat elé sorolta, így a nemzeti program megvitatását elhalasztotta. Az MSZDP ekkor az ország függetlenségének kivívását még nem tûzte zászlajára, nem tartotta programszerûen követendő időszerû szocialista feladatnak. Hasonlóan "elnapolták" az agrárkérdés megoldása szocialista koncepciójának kimunkálását, bár ez nem jelentett érzéketlenséget. A kongresszuson jelen voltak az agrárproletárok küldöttei és megvitatták a mezőgazdaságban dolgozó munkások helyzetét, a felmerülő követelések kérdéskörét.

A kongresszus ugyanakkor határozatot hozott arról, hogy induljon tömegakció a kormány szociálpolitikájának kibővítése, hatékony munkásvédelmi törvények meghozatalára. Egészében az MSZDP az osztályharcos irányzat vezérelvét követve a korszaknak megfelelő magasszintû szociáldemokrata politika alapját vetette meg. Ennek bizonysága, hogy az 1890-es évek elején a szervezkedés és az osztályharc erősödött, terebélyesedett. A fővárosban területi szervezeteket alapítottak, főként a gyári körzetekben: a Váci úton, Pesterzsébeten, óbudán. Létrejöttek a főbb szakmák országos szervezetei, amelyek biztosították a párt befolyását a szervezett munkásság soraiban.

A harcos érdekvédő szakszervezeteknek nagy szerepük volt a sûrûsödő sztrájkokban Szakegyleti lapok jelentek meg - Typographia, A Kőfaragó,
A Cipész, Asztalosok Lapja -, és ezáltal erősödött a politikai agitáció és ismeretterjesztés. (Az összefonódás hátrányai a századfordulót követően jelentkeztek.) Igazolódott, hogy a szocializmus ideája kiválóan alkalmas volt a 19. század felvilágosult, de még sok vonatkozásban ösztönösséggel teli munkástömegeinek megnyerésére és mozgalmuk, érdekharcaik eszmei összekovácsolására. A mozgalmi szimbolikában sikeresen jelenítették meg a marxi absztrakciókat. Közérthető kulcsfogalmakkal új értelmezést adtak az egyenlőségtörekvéseknek: a tőke-bérmunka, a kizsákmányolás-igazságos jövedelem; a szolgaság-szabadság és más ellentétpárokkal hatásosan tudatosították a társadalmi egyenlőtlenség és igazságtalanság elleni emberi küzdelem folytonosságát, az igazságkeresés természetes jogszerûségét. Jelvényül szolgált a kalapács, a kasza, a munkáskéz, a szolidaritást jelző, egymással összefogó, s egyben a hasznosságot kifejező ökölbe szorított kéz. A mozgalom kedvelt jelszavait a francia polgári forradalomban született eszmeiség hívószavaiból kölcsönözték (Szabadság, Egyenlőség, Testvériség), ezeket gyakran alkalmazták feliratul akcióik során.
A közösségtudatot kifejező szimbolikát erősítette az 1873 óta használt "elvtárs" megszólítás is. Mindemellett kialakultak a ceremoniális ismétlődő mozgalmi rítusok is, így például különös alkalmakkor esküt is tettek. ("Esküszünk, hogy hûen fogunk kitartani.")

A magyarországi szociáldemokrácia új közösségtudatot formáló tevékenysége rövid időn belül saját történeti "örökséget", értékrendet alakított ki, amelynek során a forradalmi népi hagyomány alakjait állították előtérbe: Petőfit, Dózsát mint a szocializmus előfutárait, forradalmárokként tisztelték.
Az MSZDP megalakulását követően csakhamar elérte, hogy kialakult egy erős érzelmi töltésû, racionális, demokratikus értékrendet megbecsülő közösségtudat, amely követőket toborzott a munkásság körén kívül is, különösen a falusi, alföldi szegénynép tömegeiben.