SZABADSÁG
IGAZSÁGOSSÁG
SZOLIDARITÁS
TISZTESSÉG

Oktatási program

Oktatási program

A gyerekek érdeke úgy tűnt el, mintha sohasem lett volna. A mindennapi testnevelés óra, infrastruktúra nélkül, fellendítette a nulladik, hetedik-ki tudja hányadik órák forgalmát - s mindez folyosón, lépcsőházban, teremben, de főleg papíron teljesítve. A sokféle hit az erkölcstannal megfejelve meghonosította a lyukas órát az általános iskolások között is. Elfogytak az eszközigényes szakkörök, helyettük a terem-szék-tábla igénnyel letudható matek-magyar tehetséggondozás szaporodik. (A tehetség valamiért nem...) A tankönyvpiac egyenesedése visszahozta a legyen egyformán pocsék mindenkinek - de legalább nem kell fizetni érte - világát. Jellemző, hogy a tanfelügyelettől rettegő kollégák attól tartanak, hogy az ellenőrzés kiszúrja, hogy az OFI tankönyvei mellé ilyen-olyan kiegészítő tankönyveket, munkafüzeteket használnak órán. (Amit egyébként a szülőkkel vetet meg az iskola - ennyit az ingyenességről.) A portfólió bojkott hamvába holt, ki így, ki úgy, de megkötötte a maga kis alkuját, s bár alaposan a fejébe verték a jó motiváció ismérveit, mégis a jutalom (bruttó 20-30.000 Ft) és büntetés (eltávolítanak a pályáról) csapdájába ragadt. Cserébe megtapasztalhatja, hogy milyen testi-lelki gyötrelmeket él át az a tanítványa, aki számára értelmetlen tananyaghegyekkel birkózik nap, mint nap. A szaktanácsadói hálózat vadonatúj rendszere bürokratikus állatorvosi ló, melyből a szaktudást adókat gyomlálták ki szisztematikusan, hisz a 30+60 órában kiképzett új szaktanácsadót a szép nevű PFSZT (Pedagógus Szakmai Fejlődésének Terve) kitöltetésére alkalmazzák, s az egész folyamatban századrangú kérdés, hogy pedagógiai tudást osszon meg. Hogy a PÖCS azért bukott meg (egyenlőre) mert az OH nem győzte szakemberrel, nem pedig a pedagógusok ellenállásán, az már tragédia. A PÖCS-ről érdemes tudni, hogy az iskola tanulóinak véleményére természetesen nem kíváncsi. Tudjuk, hogy dinamikusan nő az alapítványi iskolák tanulóinak száma, azzal meg dicsekszik is a miniszterelnök, hogy az egyháziaké is. S nem ritkaság a gyermeke megfelelő iskoláztatása érdekében ország elhagyó család.

A társadalomnak azonban a technikai fejlődés során elsősorban magasan képzett emberekre van szüksége a fejlett gépek programozásához, kezeléséhez, működtetéséhez.

Egy modern jóléti állam szintén rendkívül fontos célja a kiművelt emberfők számának emelése, és a tudományos kutatások fokozott támogatása, mert e nélkül nincs tudásalapú társadalom. Ennek legfontosabb eszköze a mainál rendezettebb és kiegyensúlyozottabb oktatás- és tudománypolitika megteremtése. Úgy látjuk, hogy napjainkban nemcsak a szociáldemokrata iskolapolitika alapelvei: az ingyenes oktatás, ingyenes tankönyvellátás, az ingyenes diákközlekedés és étkeztetés szenvednek csorbát – megvalósításuk természetesen csak fokról-fokra történhet – hanem a pedagógusok helytállása ellenére az oktatás színvonala is csökken. Ennek oka egy súlyos félreértés. Ahelyett, hogy az évszázadok óta bevált oktatási kereteket töltenék meg időről-időre új tartalommal, magukat a kereteket szervezik át újra meg újra, létbizonytalanságot teremtve az oktatásügyben.

A szociáldemokrata oktatáspolitika útja modern ismeretek megszerzését, önálló gondolkodásra való nevelést, de nem a klasszikus műveltség, a hagyományos iskolarendszer, vagy az egyetemi autonómia elvetését jelenti ma és a jövőben is.

Célunk a kiművelt emberfők sokasága. Csak ez hozhatja meg az országnak a felemelkedést. Kornak megfelelő tudással rendelkezők hatékony munkája teremtheti meg csak azt a jólétet, amire mindannyian vágyunk. Ezért az oktatás az egyik legfontosabb az ország életében.

Mi kiemelt prioritásként kezeljük megfelelő erőforrásokat biztosítva ahhoz, hogy a legfejlettebbek közé emelkedjen a világon és ez az eredményekben is mérhető legyen.

Az MSZDP oktatási politikája tehát az, hogy az iskolai reform részleteinek kidolgozása a szociáldemokrácia értékrendje mentén a pedagógusok, a hozzáértő szakemberek feladata.


Az oktatás átalakításának a programja a következő pontok mentén történik:

  1. Megyei és megyei jogú városi intézményfenntartók létrehozása;
    1. Az iskolák gazdasági önállóságának és az intézményvezetők igazgatói jogköreinek biztosítása;
  2. A tanfelügyeleti rendszer átgondolt és céltudatos kialakítása;
  3. Meg kell újítani a tanártovábbképzés rendszerét, a szakfelügyelők és szakértők bevonásával;
    1. A hátrányos helyzetű diákok állami forrásból való rendszeres ösztöndíjazásával az egyenlő esélyek megteremtése a társadalmi mobilitás érdekében;
    2. Biztosítani kell a tankönyvválasztás szabadságát;
    3. A kerettantervek átírása a tanulók szempontjainak is figyelembevételével (ne legyenek 30 óránál több órák egy középiskolás diáknál);
    4. A tananyagok csökkentése illetve átírása a szakoktatásban dolgozók észrevételeinek figyelembevételével;
    5. Vissza kell állítani a szakképzés rangját, legyenek újra országos szakmai versenyek;
    6. A szakképzésben a kvótarendszer konszenzusos kialakítsa;
  4. Növelni kell a gyakorlati helyek számát, minden főbb szakma legyen képviselve állami szinten is megyénként;
    1. A pedagógus bértábla minimálbér-követésének visszaállításával a tanári fizetéseket az értelmiségi léthez szükséges szintre kell emelni;
    2. A kafetéria rendszer egységes bevezetése a közoktatásban, párhuzamosan vissza kell állítani a túlmunka díjazását;
    3. Meg kell újítani az oktatás teljes dolgozói körének a bérrendezését (a pedagógusok munkáját segítő iskolatitkároknak, rendszergazdáknak, az iskolák működését biztosító karbantartóknak, takarítóknak)

Szakképzés

A magyar közoktatás színvonalát jelző mutatók tragikusak. Ez az eredménye annak, hogy az iskolák önállóságon és tapasztalatokon alapuló tevékenységét politikai ambíciók és kísérletek egyre idegesebb légkörű, pedagógiai szabadságot nélkülöző állami akarattá változtassák.

Megfelelő minőségű szakember csak értékes általános iskolai végzettséggel rendelkező állampolgárból válhat. A jelenlegi nemzetközi felmérések sajnos nem ezt az elvárható értéket igazolják

Az ország legnagyobb értéke a munkaereje. Az ezzel való gazdálkodás létkérdés. Nem szabad megengedni, hogy a jó szakmai alapokkal rendelkező kiképzett munkaerőnk a nagyvállalatok pillantok alatt betanítható, alacsonyan megfizetett extraprofitot termelő, bármikor lecserélhető embergépe legyen.

Az alapképzés után erősíteni kell azokat a szakmai kompetenciákat, amelyek a munkaerő egymásra épülő lehető legmagasabb minőségét, sokoldalú felhasználhatóságát és önálló vállalkozóként történő megélhetőségét is biztosítja.

Szélesíteni és vonzóvá kell tenni a mesterképzés gyakorlatát. Azt, hogy a magyar szakképzett munkaerő magasan kvalifikált és széles szakmai területen mobilizálható, semmi sem bizonyítja jobban, hogy a magyar ruhaipar kiképzett munkaereje tömegével és kiválóan szolgálja külföldi tömegcikkipari és műszeripari nagyvállatok gazdasági érdekeit.